Juhász "Beren" Viktor

ének, vokál, basszusgitár

Színpadon kb. 12 éves koromban, Benedek Elek: A hazudós egér című meséjéből készült mesejátékban debütáltam: egy ijedős kost alakítottam, nagy sikerrel.

Amikor a színpadon "ijedtemben" kiabálni kezdtem, több kisgyerek sírva fakadt. Azóta nagy, ronda, szakállas ember lettem, már csak úgy rámnézésre is megijednek a kölykök... A következő színdarabban már énektehetségemet is bizonyítottam: Salten Bambi című meséjében alakítottam a kamasz őzet, kevés dalra fakadással.

Hangszerrel komolyabban a Legújabb Szövetség nevű zenekarban kezdtem foglalkozni, ebben doboltam és énekeltem. A zenekar által felvett két nóta máig felbukkan lidérces álmaimban.

Basszusgitár tanulmányaimat egy általam átalakított akusztikus gitáron kezdtem meg (két húr mínusz, filctollból kreált húrláb, stb., egy hangszerész felkötötte volna magát, ha meglátja). A megszerzett tudás (hehehe...) birtokában ideális jelöltnek bizonyultam a Blend-A-Med Blues Band basszgitáros-énekesi posztjának betöltésére. Ha végiggondolom, hogy ez hány éve volt, és hogy már akkor is a Pokival zenéltem, hát csodálom, hogy még elviseli a pofámat (nomeg az egómat). Ekkor már került egy igazi basszusgitár, egy Muzima nevezetű orosz csoda-instrumentum.

A Blend-A-Med Blues Band után ismét színház: a Kerekasztal Színházi Társulás tagja lehettem egy rövid időre (ezért máig hálás vagyok, az az év életem legszebb élményei közé tartozik). Ekkoriban vettem az első komolyabb hangszeremet, egy Hohner bézgityót. Ezt rövidesen elcseréltem a Finkeynél (ez egy hangszerbolt, vagy inkább hangszeruzsorás) egy Jolánára, csak mert az olyan szépen nézett ki. Máig hülyének tartom magam emiatt...

Ezek után egy évig élvezhettem kishazánk hadseregének szívélyes vendégszeretetét Nagykanizsán (azóta utálom a Megy a gőzös... című dalt). A honvédkodás ideje alatt egy szappantartóból készült fejhallgatós erősítővel (made by Peek Electronic) nyüstöltem a Jolánámat, olyannyira, hogy még egy télapóműsort is bevállaltam egy sorstársammal a tisztek gyerkőceinek.

A honvédségi élmények után musical-ek következtek: A kölyök (Chaplin, imádtam játszani), a Paradicsom Szanatórium (ebben egy habókos professzort játszottam, aki intim kapcsolatba kerül a sztetoszkópjával), végül az Olivér (Bill Sykes-ként újra sikerült egy-két gyereket megríkatnom...) a dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium társulatának külsős tagjaként. És tádááám! Szert tettem (szép karácsony volt) egy Jim Harley basszgitárra.

Közben persze zenekarok is akadtak, kissé keményebb műfajban: Maglód Project (blues, rock, eladtunk legalább öt kazettát, mi másoltuk), Awake (mi progresszív metálnak szántuk...), Spirit Sister (rock, az első - és eddig az utolsó, kb. tíz példányban - kiadott zene-anyag, amin játszottam). Ezekben a bandákban volt szerencsém együtt népriogatni Bátky "BZ" Zoltánnal, aki manapság a Wendigo és az After Crying énekese... (Mellesleg az előző bandája, a Stonehenge első lemezének multimédiás részét én raktam össze...). A linkek mögött megbúvó bandák stílusából az okosok már rá is jöhettek arra, hogy a keményebb-fifikásabb műfaj vonz igazán: a Crow-val, a Jozzy-val és a BZ-vel, nomeg Szebényi Dániellel kiegészülve sikerült egy finom kis EP-t összerántanunk PhoeniX Files néven. Nincs ám vége ennek a prodzsektnek, mostanában valami nagyobb dologra gyúrunk, de ne kiabáljuk el... Hogy egyszerre több vas lógjon a tűzbe, a Jozzy-val, a Szabival és a Crow-val, nomeg Carlo barátunkkal belefogtunk egy új prodzsektbe is, hátha...

És meg is érkeztünk a Sweet Nothings elődjéhez, a Black & Weckerhez. Egy szilveszteri bulin kellett egy kicsit besegíteni, ez annyira jól sikerült, hogy meg is kérdezték: "Te Viktor! Mondd csak! Az évek során felhalmozott mérhetetlen hangszeres tudásodat, felülmúlhatatlan frontemberi tapasztalataidat és felbecsülhetetlen értékű énekesi kvalitásodat nem kamatoztatnád a Black & Weckerben?"

Kamatoztattam is vagy három évig. Ezalatt megvettem az első komolyabb hanxeremet, egy hathúros Samick basszgityót. Közben mindenféle tagcserék történtek, így került a képbe a Poki és az Attila. Egyre jobban ment a banda szekere, amikor egy tévéfellépés előtt hirtelen... A banda billentyűse úgy döntött, hogy kirúgja a zenekart, és magával viszi a nevet. Ez kissé letörte a lelkesedést, főleg, hogy az énekesnőnk is kilépett - miután Megasztárolt egy sort -, hogy háttérénekeljen a Mujahid Zoltánnak.

Szóval majdnem feladtuk. Aztán mégsem. Szerencsére, vagy szerentsétlenségre? Döntse el, aki akarja...

Utóirat

Ahogy az a fentiekből erősen észlelhető, nem csak ütődött, hanem kissé grafomán is vagyok. Már több regénybe belekezdtem, de még egyet sem sikerült folytatnom az első oldal után. Talán mert nem önéletrajzok voltak?... Ja, és vettem egy finom kis ZOOM 607 basszusgitáreffektet, megfejeltem egy öthúros Yamaha RBX775 bőgővel, nomeg egy Peavey TNT 115 bőgőalappal (hogy rendesen meg is dörrenjen), úgyhogy reszkess, ezerfejű!

És nem mellékesen: 2005. október 19-én apa lettem!

Utóirat 2

Adok még a grafomániának... Szóval a ZOOM 607 basszuseffekt és a Peavey TNT 115 eladósorba kerültek, mivel vettem egy Line6 LowDown HD400-as erősítőt, hozzá meg egy 15"-es és egy 4x10"-es Ashdown ládikót. Ha valakit netán érdekel a Peavey és a ZOOM, keressen meg jól!